Ma utoljára jött egy kismamám, akivel megbeszéltük, hogy a második trimeszter közepéig vállalom. Nem ő az első. Vigyázat, babás poszt jön.
Igazi kihívás kismamákkal dolgozni, mert prenatális időszakban nem tudni, hogy reagál a szervezetük. Mennyire tartható a szekvencia, vagy idő előtt szűkítenem kell az intervallumot, a mozgástartományt, a szortimentet.
Felkészülsz az edzésre a legtudományosabb tervvel, mikor az ajtón egy émelygős hormonháború lép be, és borul minden. Itt sokkal több a változó, mint az előre megírt, és erre fel kell tudnod készülni. Nem engedheted meg, hogy lankadjon a figyelmed, folyamatosan szkennelned a reakcióit. Szerencsére a biológia teszi a dolgát, és külső intelem nélkül maguktól lesznek egyre óvatosabbak. Ilyenkor már nem is a fizikumépítésről vagy az erőnlétről szól az edzés, hanem a biztonságos átmozgatásról. Közben beszélgetünk a reggeli rosszullétről, a névválasztásról, szülési praktikákról.
Edzőként és édesanyaként megkérem őket, hogy ne stresszeljenek, adjanak időt a testüknek visszarázódni, mert ami 9 hónapig változik, annak ugyanennyi kell visszaállni. És hogy ezt miért írom le?
Mert szeretném, hogy lássátok, a TRX nem csak egy kegyetlenül kíméletlen, hanem egy nagyon gyengéd eszköz is tud lenni. Ugyanaz az eszköz izzasztja meg a teljes erejében lévő férfit, ami a következő órában segít biztonságosan edzeni egy kismamának. Innentől már csak az edzőnek kell tudnia, miként szeretné felhasználni az adott személynél.
Óriási örömmel tölt el, hogy ezek az anyukák (mert van aki már rég megszült) és leendő anyák maximálisan megbíztak ebben az eszközben, és hálás vagyok, hogy velem töltötték a babavárásuk legtörékenyebb időszakát.
Most egy kislány érkezését várjuk. :)
Polly – TRX és Funkcionális tréner
Comments